Az ősnyugalom
Mindannyian vágyunk rá, hogy belül azt érezzük: minden rendben van. Ha jobban megfigyeljük, ez sokszor nem is függ a külső körölményektől, néha a legnagyobb felfordulás közepén is tudunk nyugodtan reagálni, néha pedig a legnagyobb nyugiban is majd' megőrülünk a félelemtől, aggodalomtól. Az előző - nyugis - reagáláshoz tartozik az ősbizalom érzése, azaz: életben minden mindig a helyén van, mindig mindennek oka van, a mi rálátásunktól függetlenül. Tehát jó minden, csak legfeljebb mi nem látjuk a dolgot elég "magasról".
Babanyugalom
A babák nem egyetlen kommunikációs eszköze a sírás, ők ezzel inkább csak a bajt jelzik, ezért illik csillapítani. Az egyéb közölnivalójukat szemmel és más hangok kiadásával "intézik".
Találtam egy cikket, be is másolom ide, mert rámutat, hogy mennyire fontos egy baba életében ennek a bizalomnak az őrzése, és a későbbi életében is mennyi hasznát fogja venni.
Indítsuk útnak tehát bizalommal!
"Az ősbizalom megalapozása gyermekünk életében
A megszületendő gyermekünk életérzése is, már az első hetektől, egészen más lesz, ha azt érzi, hogy ami neki fontos, pl. amitől szenved, azt azonnal észreveszik és igyekeznek megszüntetni.
Ennek a szülői reagálásnak az az elemi üzenete, hogy fontos nekem a gyermekem, ezért komolyan veszem a „véleményét”, vagyis a reakcióit, és még ha nem is értem, vagy nem is értek egyet vele (mert például úgy gondolom, hogy igazán várhatna türelmesen a következő evésig), kötelességemnek érzem azt tiszteletbe tartani. Éppúgy, mint ha valamelyik felnőtt mondaná: „Tudom, hogy még nincs itt az ideje, de én olyan éhes vagyok, hogy kezdjünk hozzá korábban.” És a felnőtt emberek egymás igényeit kölcsönösen tiszteletben tartva gyors lépéseket tesznek meg annak érdekében, hogy a másik kevesebbet szenvedjen ez éhségtől. Ezek a másik iránti tiszteletnek a cselekvésében való megnyilvánulásai, amelyek a piciny gyermek önbecsülésének, önbizalmának az alapjait teszik le.
A gyermeket váró szülők a mai világban már jól tudják, hogy a harmonikus, boldog, akár sikeres életnek is egyik alapköve az egészséges- sem túl nagy, sem túl kicsi – önbizalom.
Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyermekünk elegendő önbizalommal induljon neki az életnek. Érezzük, hogy talán ez a legfontosabb útravaló, mert ennek segítségével tudja bizakodóan végigcsinálni, ami rá vár az életben. S akinek kevés az önbizalma, tudja, hogy azt felnőttként már nehéz megszerezni. Ezért szeretnénk, hogy gyermekünk a testi egészség mellett, ezt a lelki egészség fontos összetevőjét is időben megszerezze.
Hogyan függ össze a szülő gondoskodó viselkedése és gyermeke önbizalma?
Mit tehetünk, hogy egészségesen fejlődjön gyermekünk önmagáról, az adottságairól, értékeiről való gondoskodása?
Először is a két szülőnek egymást erősítve meg kell látnia már csecsemőjében, később „önfejű”, „makacs”, „akaratos” gyermekében a jó akarásának, igyekezetének a szándékát, s a sokféle, pozitívan szárba szökkenhető emberi adottság csíráját. Ezeket a szülő szeretete és bátorító visszajelzései, mint napfény a növényt, segíti növekedni.
De hogyan indul ez el már kora csecsemőkorban?
Erre fontos a két szülőnek már a babavárás időszakában együtt gondolkodva tudatosan felkészülni.
A baba az első naptól megérzi, hogy mennyire tudnak az ő szükségleteinek kielégítésére, frusztrációinak (sírásának) csökkentésére figyelni. Ha a szülők tudják, hogy ez nagyon fontos, és van energiájuk, türelmük az első két év folyamán komolyan venni, hogy a babát ilyenkor még nem lehet elkényeztetni, csak a fölösleges frusztrációktól kímélni, akkor két fontos üzenet vésődik be a baba idegrendszerébe.
Az első üzenet az őt körülvevő világról szól:
Ha az anya (majd a vele kapcsolatos élményeket általánosítja az őt körülvevő világra!!!) gyorsan és megfelelő módon tudja csökkenteni a baba kínérzéseit, akkor az a baba számára jó, együttműködő, s a baba megtapasztalja, hogy bízhat abban, hogy segítséget kap, ha kér. Ha ez az érzés, tapasztalás az élet első 2 évében megalapozódik, (és a gyes-gyed rendszere nálunk ezt lehetővé teszi!) vagyis kevés frusztráció, sírás, és sok mosolygás, komfortérzés jellemzi a baba életét, akkor a pszichológiai vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy a környezetével és az élet dolgaival szemben bizakodó, vállalkozó kedvű, sikerorientált, optimista emberként tud élni.
Ennek a gondoskodásnak a másik hatása, hogy párhuzamosan kialakul a baba „pozitív önértékelése” is. Hogyan? A baba, érzékelve, hogy ő fontos a környezetének, kezdi önmagát értékesnek érezni. Miért? Egyrészt, mert érzi, hogy fontos a környezete számára, hogy mi van vele, tehát szeretetre érdemesnek tartják. Másrészt azért, mert az azonnali segítség azt jelenti, hogy ő ügyesen, „kompetensen”, hatékonyan tud „kommunikálni”, a jelzéseit (gügyögés, nyöszörgés, sírás, majd kérés, beszélés) ügyesen adja, mert azonnal megértik. Szóval, nem csak fontosnak, de ügyesnek és szeretetreméltónak is kezdi magát érezni jó esetben a gyerkőc.
Az ilyen gyermek a szüleinek jóval kevesebb fejfájást fog okozni, mint az, amelyiknek az élete kezdetén nem volt elég energiája a szülőknek nagyon-nagyon ráhangolódni és tiszteletben tartani a baba szükségleteit, és fáradtságot nem kímélve mindent megtenni, hogy minél kevesebbet frusztrálódjon, kínlódjon a baba.
A sokat frusztrálódó babákban (illetve azokban, akik az életük első évében pár napnál hosszabb időre el lettek szakítva anyjuktól, amit ebben az életkorban még nem lehet feldolgozni, csak mély, néha hangtalan szorongással átvészelni) az a kép alakul ki az anyáról, hogy nem segít neki, sőt, kínjait fokozza, rosszat akar neki. Ez az ellenségkép lassan az egész környezetre áttevődik, és a gyermek félelemmel, szorongással átvészelni) az a kép alakul ki az anyáról, hogy nem segít neki, sőt, kínjait fokozza, rosszat akar neki. Ez az ellenségkép lassan az egész környezetre áttevődik, és a gyermek félelemmel, szorongásokkal teli fog mozogni a világban. Hiányozni fog belőle az „ősbizalom”, tele lesz bizonytalansággal. Ezzel egy időben az önmagáról való képe is negatívan alakul. Azt tapasztalja, hogy ő nem fontos, nem értékes, hiszen nem sietnek segítségére. Azt is érzi, hogy ő nem elég ügyes, hiszen nem tudja elég jól jelezni, hogy mi a baja, ezért nem értik meg. Ezzel a világ és önmaga iránti bizalmatlansággal nehéz lesz az élete. Minden új helyzetet egy újabb kudarc lehetőségének él majd meg, ahol nem számíthat segítségre, és nem bízhat a saját ügyességében sem."
drimmun.com/a-gyermek-nevelese/az-osbizalom-megalapozasa-gyermekunk-eleteben.html
