Hordozókendő
Ez az eszköz a kötődő nevelés egyik eszköze, talán jelképe is, ami a baba ideális kapcsolati igényét igyekszik kielégíteni: egy csecsemőnek nem önállóságra, hanem az anyaközelségére van szüksége.
"A testkontaktusra, hordozásra, szeretgetésre irányuló igényt éppolyan fontos kielégíteni, mint megetetni a babát, ha éhes, fölöltöztetni, ha fázik."
A kötődő nevelésről többet itt olvashatsz:
Az igazsághoz hozzátartozik azért, hogy vannak gyerekek (pl. az enyém), akik imádják az ölbevevést, de hogy valaki lekösse őket, na, azt már nem! Kb. 1 éves volt, mire megszerette a kendőt, akkor már kérte, de folyton kiforgott belőle 10 perc múlva. Azóta is örökmozgó, nagy felfedező.
És a hordozásnak már szakmai érdekvédelmi szervezete is van, az Ölbebaba:
Azontúl egyre több blog is foglalkozik vele, és ezzel együtt a baba valódi igényeivel.
A hordozókendők már több anyagban, színben, köthető-felvehető, rugalmas, és nem rugalmas változatban elérhetőek.
Én örülök neki, hogy egyre több gyereket nevelnek így, és ha valaik esetleg elcsodálkozna a blogok, a cikkek és az anyák vehemenségén, ahogy ezen érdekeiket (és a gyerekeikét) védik, azoknak azt kell mondjam, hogy sajnos nagyon sokan vannak, akik emiatt támadják őket. És ebbe beletartoznak a hordozott babák nagymamái, nagypapái, ismerősei, rokonai is(sőt, biztos, ami tuti: a szaknépség is), akik - az állandó feszegetés, piszkálás, kioktatás miatt - előbb-utóbb kirekesztve találják magukat a kisbaba környékéről is.
Viszont ez szerencsére azt jelenti, hogy az előző generációban felnőtt, kiságyban ordító babákból (is) lettek hordozó anyukák és apukák, akik nem hallgatnak a "jótanácsokra". :-)
(Bár, ha azt vesszük, hogy ők sokkal kipihentebbek az anyukánál, ehhez képest elég vacak tanácsokat tudnak adni.)
Az apró valós igényei
"Egy vagyon!" - ordít fel az elsőgyerekes apuka, pedig egyáltalán nem biztos, hogy meg kell venni a teljes boltot...sőt!
Olvasd el!
Igazából az anya a legjobb cumisüveg, bölcső, légzésfigyelő, és kiságy és külön szoba sem szükséges....
Együttalvás...
...ami szintén megnyugtathat egy nyügös csecsemőt, hogy a neki fontos alvásidőben a legközelebbi családtagjait testközelben tudhatja.
De ez is kényes téma, mert hogy:
- "agyonnyomod a csecsemőt": az anya ösztönösen érzi, hogy hol a baba, és nem fekszik rá, de egy nagy matrac megoldhat minden félelmet (még a leesést is megelőzi)
- "nem hagy aludni" - persze, mert akkor nyugodtabban alszik egy anya, ha a másik szobában bömböl a gyerek... :-(
- "nincs alatta légzésfigyelő" - az anyák ezt is észre szokták venni, sőt hamarabb, mint az a 20 mp, amire a légzésfigyelő be van állítva, az enyimnek kb. 6-8 mp.-re maradt ki a légzése, és észrevettem (félálomban), egy kis simogatás elég a felrázáshoz. Ha csak ennyi marad ki, és nem vesszük észre, az még nem veszélyes (az agy kb. 4 perc oxigénhiány után károsodik).
Van néhány ok, amiért nem alhat együtt a család:
- ha a szülők valamelyike, vagy mindkettő alkohol- vagy drogfüggőségben szenved
- ha a gyermek koraszülött, vagy valamilyen károsodással született, mert akkor szükség van a légzésfigyelőre.
A baba igényeit ilyenkor is illik figyelembe venni, mivel vannak olyan babák, akik nem akarnak a szüleikkel együtt aludni, és ezt ki is nyílvánítják. Az lányom kb 4 napos volt, amikor világosan értésemre adta, hogy márpedig ő velem akar aludni, de vannak babák, akiknek a nagyágy kényelmetlen, túl meleg, és nem szeretik. Én is sokáig küzdöttem, mert féltem az agyonnyomástól, amikor megkérdeztem egy négy gyerekes apukát, aki elmesélte hogy a 4-ből kettő velük aludt, 2 nem...mert a gyerekeknek ez volt jó. Azóta velünk alszik.
Nagyon sok irodalom foglalkozik a baba kiszoktatásával a kiságyba, ami szerintem egy veszélyes dolog, mert azontúl, hogy törést okoz annak a gyereknek, akinek kell a testkontatktus, a gyerkőc, aki 'gyönyörűen' beszokott a kiságyba, mihint tud állni és mászni, kikecmereg a kiságyból, és szerencsés esetben a nagyágyban köt ki, rossz esetben viszont a balesetin fejsérüléssel...
